Cseppben a tenger

Kedves olvasó, az alábbiakban egy internetes játékról

http://emagyarorszag.easyurl.net

olvashatsz egy rövid elemzést, illetve az ott kialakult állapotokról. Ez egy társadalmi szimulációs játék hivatott lenni, amolyan második világ, s készítőit icséri, hogy túlságosan is élethűre sikerült. Mint megmutatkozik, sajnos ugyanazon folyamatok érvényesülnek ott is, mint a nagyobb felbontású világban, hisz a játékot is ugyanazok játsszák, akik idekint mindennapjaikat élik.

Szocializáció. Mi is ez? A legrégibb s egyik leghatásosabb formája az agymosásnak. Minden embernek a kialakult véleményét, gondolkodásmódját gyakorlatilag ez határozza meg. Kétféle szocializációt különböztethetünk meg, a kollektív és a lokális típusokat. A kollektív formálja legnagyobb részben személyiségünket korai éveinkben - később már kevésbé, de még mindig hatásosan. Ez gyakorlatilag a média: újságok, tévé, könyvek, rádió, internet. Belénk nevelnek bizonyos alapértékeket, ez az anarchia elkerülése miatt szükségeltetik. Nevezhetjük akár morálnak, erkölcsnek is, a lényeg, hogy magunkénak érezzük, pedig csak közvetített értékrend, amihez a társadalom fennmaradása érdekében kell tartanunk magunkat, s célja is kimerül ebben.

A lokális szocializációt a közvetlen környezetünktől kapjuk, mint család, barátok, iskola, munkahely. Ezek szintén befolyásolják személyiségünket, értékrendünket, preferenciáinkat, még ha kisebb mértékben is, mint a kollektív, de azon belül ez hozza létre a diverzifikációkat, amitől mindannyian mások leszünk kicsit, hiszen ez senkinek sem azonos.

Fentiek kialakulása évszázados, évezredes folyamatok eredménye, ám létezik egy direkt módja is a szocializációnak, mely jóval gyorsabb, hatásosabb és agresszívebb. A fenti értékrendeket alapul véve, azokra építve próbálja befolyásolni ítélőképességünket, megítélésünket. Nézzünk erre egy konkrét, bár bugyuta példát. Reklámszakemberek vagyunk, s el kell adnunk egy csokit. Hogyan tesszük? Természetesen reklám segítségével, de mi legyen benne? Próbálunk hatni a célcsoportunkra, ami ez esetben a gyerekek, fiatalkorúak leginkább lévén édességről van szó. Legyen a csoki neve "Mega csoki". Lényegtelen a neve a példa szempontjából, de ez mégiscsak azt sugallja, hogy nagy (gyerekek által is ismert mértékegységben), vagyis jó. A reklám maga egy mondatból állna. "Aki nem eszik Mega csokit, az buzi!" Vagyis rossz.

Nos, nézzük a hatását a reklámnak. Pistike nézi a tévét, s szembesül ezen kijelentéssel. Hősünk egy kis mocsok. Nincs ezzel semmi baj, hisz minden kisgyerek az. Az emberek alapvetően szemét gátlástalan mocsoknak születnek, korlátok nélkül, később alakul át személyiségük a szocializáció hatására, kinek éppen milyen irányba a lokális ráhatások miatt. Na szóval Pistike mivel mocsok, máris meglátja a reklámban rejlő lehetőségeket. Fogja magát, vesz egy tábla Mega csokit, s másnap látványosan el kezdi enni az iskolában. Tudja, hogy a többiek is látták a reklámot, hisz egy közkedvelt sorozat/mese/valami közben adták le. Miután elfogyasztotta, nekilát zseniális és őrült tervének megvalósításához. El kezdi csúfolni a többieket, hiszen azok nem ettek. Az akció reakciót vált ki, a többi gyerek is el kezd mega csokit venni, mert nem szeretnék, ha csúfolnák őket, s így gyakorlatilag megvalósult a kívánt eredmény. Szocializáltuk ezt a kis közösséget, melynek ha valamelyik tagja nem eszik az általunk eladni akart termékből, ki lesz közösítve. Érvényesült ezáltal a csordaszellem is, avagy a buta tömeg befolyásolása. A buta tömeg az, aminek valahogy senki sem tagja, mégis létezik, s minden társadalom legnagyobb részét képezi.

Nos, ez mind szép és jó, de miért is írom ezeket? Egyszerű, az erepublikon, mint a valós világ szimulációja, ugyanezen folyamatok zajlanak, lévén a felhasználók nem újonnan született karakterek, hanem van bizony múltjuk a nagyobb felbontású világból. eMagyarországra ez fokozottan igaz. Van egy jól behatárolható kis csoport mely a média felhasználásával próbálja szocializálni az emagyar társadalmat, s teszi azt elég nagy sikerrel. Ehhez annyi szükségeltetik csupán, hogy elérjék az olvasókat, s a "buta tömeget". A módja tehát felvótolt újságok, s ami még fontosabb, a kommentek. A kommentek egyfajta visszajelzést jelentenek az olvasónak az aktuális téma és vélemény társadalmi megítéléséről. Ha az elején sok egybehangzó vélemény olvasható, nagy valószínűséggel a kevésbé tájékozott játékosnál beaktivál a csordaszellem, s magáévá teszi a véleményt. Kiváló módja tehát ez a propaganda terjesztésének, s az ezáltal megvalósított agymosáshoz. A csoport által preferált cikkeket pozitív visszajelzésekkel megerősíteni, a nem kívánatosakat pedig negatívval.

Ezen csoport maga irányítja az erepes emagyar szocializációt aktivitásukból fakadóan. Konkrét értékrendjük nincsen, céljaik is kimerülnek a politikai túlélésben, s a politikai ellenfelek ellehetetlenítésében. Nincs megítélésük arról, hogy mi a jó és mi a rossz, legalábbis konkrétumokra vetítve. Összességében azonban egyértelmű, hogy létezik valamilyen orientáltság és céltudatosság, különben nem lehetne propagandát folytatni. Ez jelen esetben igen csak egyszerű - amit ők csinálnak jó, amit más az rossz. Maga a történés vagy tett lényegtelen, annak elkövetője a fontos. Mint mindennek, amit az ember tesz, vannak pozitív és negatív oldalai is, csak nézőpont kérdése. Céljuk saját tetteiknél a pozitív oldal erősítése, míg másoknál a negatívumok kihangsúlyozása egyoldalúan. Ismét nézzük egy konkrét példán keresztül. A cselekedet maga Románia megtámadása - ez múlt hónapban törént, elnöki ígérettel december 12-ére. Nézzük az elmúlt ciklusban milyen folyamatokon keresztül ment át a megítélése. Választások előtt: "Na majd mi megmutatjuk, hogy tökösek vagyunk, bezzeg a románok gyávák". December 12-e után, a támadás elmaradása után: "Jól döntött az elnök, eszetlenség lett volna megtámadni a románokat, beaktiválva szövetségeiket". A megkésve, de mégis elindított támadás után: "Ez az, végre megyünk, van játékélmény." A hirtelen visszavonulások után pedig: "Nem baj, legalább ott voltunk, s amúgy is ez csak egy játék". Látható tehát, hogy a cselekedet maga, ugyanaz marad folyamatosan, ám a csoportunk kommunikációja az események tükrében folyamatosan változik, mindig a vélt, vagy valós pozitívumok kihangsúlyozásával, a negatívumok kerülésével, bagatellizálásával.

Vehetnénk például az eMNB-elnök kérdését is, ami nálam nem volt a kormányban, hiszen megoldottuk xstr-el közösen ezt a naponta akár perceket is igénybe vevő feladatot. No de nem is ez a lényeg, nem volt, ennyi. Lett is belőle balhé csoportunk által generálva, központosított hatalommal, diktatórizmussal, inkompetenciával, hiányos államszerkezettel, s hasonló nagy szavakkal dobálózva. Ugyanezen rezsim a mostani ciklus nagy részét külügyminiszter nélkül töltötte, hadügyminiszter meg még jelenleg sincs, a hadügyi közlönyt az elnök írja. Még sincs belőle balhé. Alapvetően nem is kéne, hiszen ez lényegtelen, az államigazgatás lényege a hatékony működés kell legyen, nem a megfelelési kényszer bizonyos struktúráknak. Mégis érdekes kérdés, hogy ugyanazon helyzetből most miért nincs balhé? A válasz egyszerű, most ugyanazon csoport nem fröcsögi vele a sajtót, nem manipulál negatív irányba kommentekben, cikkekben, mint tette ezt másnál, hiszen most róluk van szó. Más pedig ezt nem teszi meg, ami alapvetően nem lenne gond, de hosszú távon sajnos káros, ha ez a fajta manipuláció egyre jobban teret hódít, s kifejti hatását.

A mostani ciklus a közmegítélésben eredményesnek van titulálva, holott ha húzunk egy vonalat az egész alá, teszünk egy összeadás jelet, majd elvégezzük a megfelelő matematikai műveletet, s megnézzük, hogy milyen változás történt a harminc nappal ezelőttiekhez képest, mi kapunk? - már az oktatás és szociális ügytől eltekintve, jelenlegi állapotukra való tekintettel ez az eltekintés nem is lesz nehéz, hiszen szinte nemlétező. Kiürült államkassza, Pozsony elvesztése, mínusz egy szövetséges, Szlovénia, plusz 10 aktivált szövetséges románoknál ellenünk, plusz 2 aktivált szövetséges szlovákoknál ellenünk. Röviden így összegezhető az elmúlt ciklus ténykedése, mégis a propaganda eléri, elhiteti a kevésbé aktív és/vagy nem elég aktív s ezáltal tájékozatlan emberekkel, hogy ez valójában siker. A vesztett csaták pozitívnak való beállításával (ők sokkal többet költöttek, mint mi), a kudarcok bagatellizálásával (ez csak egy játék), a részsikerek kihangsúlyozásával (legalább megmutattuk nekik).

Ilyen részsiker Erdély elfoglalása, s megtartása egészen egy napig. Belátható azonban, hogy a nagy képet tekintve, ez kudarc. Ha már játék, mondanék egy másikat: sakk. Aki játssza, tudja, hogy bőven beáldozható a királynő, ha így adhatunk utána mattot. Általában utána a vesztes fél pedig nem örömködik, hogy nem baj, megérte, mert legalább leütöttem a királynődet, meg egyébként is ez csak játék. A helyzetünk azonban még ennél is rosszabb, hiszen jelen esetben nem volt még csak csel sem, dámaáldozat, hanem saját magunk mentünk bele a mattba, hog leüthessük a királynőt, magunk tettük a fejünket a hurokba. Mindez azonban nem számít hisz a levét nem a mostani kormányzat issza meg - ezért is váratott magára ez a támadás, következményei csupán a következő ciklusban lesznek érezhetőek, akkor pedig mossák már kezeiket, mintha nem nekik lenne "köszönhető", s elküldik a velük nem szimpatizálókat,a játékból, mint sokszor megtették, mondván el lehet menni, a példa úgy fest ragadós.

Miért baj ez? Nos, a nyilvánvaló negatívumoktól eltekintve, s hogy milyen jövőképet vetít előre számunkra az üres államkassza, s a gyakorlatilag összes szomszédos államnál aktivált szövetségek ellenünk, van még egy nagyobb gond, ami hosszú távú probléma. A társadalom megváltozása, az értékrendek eltorzulása. A fentiekben már felvázolt csordaszellem a vezetőségre való tekintetben hatványozottan érvényesül. A "buta tömeg" általában a vezetőség által képviselt normákat teszi magáévá, s ha tőlük azt látja, hogy valaki több ezer arany elsikkasztása után nem hogy következmények nélkül megússza, hanem még újra elnök is lehet, ha a mutyik, a felkelések szítása, polgárháborúk kirobbantása megtorlás nélkül marad, akkor bizony ők is átérnek erre a korcs viselkedésformára, hisz ha a vezetők megtehetik, akkor ők főleg. Vannak persze, akiknek ez nem fér bele, ők tiltakoznak, de a manipuláció már olyan szintig jutott, hogy ez eléggé erősen egy szélmalomharchoz hasonlítható. Ezek az emberek aztán rezignáltak lesznek, feladják a küzdelmet, elmennek, s ez nagy baj, hiszen ők lehetnének csak, akik változást tudnak hozni, s ismét jó útra vezetik a társadalmat. Természetesen a végső krachnál az előbb említettek is feleszmélnek majd, akkor elkerülhetetlen a változás, azaz csak lenne, ha már nem lenne túl késő. Mint minden birodalom bukásának, úgy fest eMagyarországénak is a torz értékrendek kialakulása, az anarchizmus előretörése s a megvezetett társadalom meggondolatlan tettei lesznek az okai.

De talán még mindez elkerülhető. Ha nem így gondolnám, nem jött volna létre ez a bejegyzés. Azért írtam fentebbi soraimat, mert én még reménykedek. Reménykedek abban, hogy valójában mi nem ilyenek vagyunk, s meg tudjuk mutatni ezt a világnak. Úgy egy játékban, mint a valóságban is. Ehhez azonban ti kelletek. Emberek kellenek, olyanok, akik tenni is akarnak a változásért. Kezdjük egy játékban, s ha ott sikerül, abból meríthetünk erőt, hogy megmutattuk, tudunk mi másmilyenek is lenni, s átvihetjek ezen értékeket mindennapjainkba. Tegyél te is valamit, jelentkezz még ma:

emagyarorszag.easyurl.net

Miután beregisztráltál, keresd a Kezdőneveldét, vagy meghívódat, azaz engem - meg fogok jelenni a barátlistádon. Segítünk amiben tudunk. Mert ez erről kell, hogy szóljon, csak közösen érhetünk el bármit.

 Ugye mindenki ismeri ezt a mondatot? A hazug böszme nagy igazsága. Legalább egyvalamiben következetes politikát folytat. Elhatározta, hogy elüldöz innen mindenkit, s azóta is ezen munkálkodik - tegyük hozzá, elég sikeresen. Ha bárki körülnéz az ismerősi körében, biztos tapasztalja hogy sokan, főleg a fiatalabbak már menekülőre vették.

Aki még itt van, annak két oka lehet: vagy nincs lehetősége elmenni, vagy szereti a hazáját, nem akar megfutamodni a feladat elől, nem tudja elképzelni más országban az életét. No de, a hazaszeretetnek is van egy határa - valahol ott kezdődik, amikor a gyerekeink, vagy saját megélhetésünk a tét. Nem állunk ettől messze. Mi lesz akkor, ha az a maradék 2 millió (valójában már jóval kevesebb) adózó is elhagyja az országot? Bizony, akinek nincs lehetősége, egy idő után az is elmegy inkább takarítani egy óceánjárója, mintsem éhenhaljon. Nem lesznek fiatalok, akik pénzt termelhetnének, nem lesznek dolgozók, akik adót fizetnének. Mi lesz akkor a jelenlegi 8 millió segélyen élővel és nyugdíjassal (félreértés ne essék, sok nyugdíjas végigdolgozta itt az életét, nem az ő hibájuk) ? Vagy elmennek ők is, vagy éhenhalnak, mert nem lesz aki eltartsa őket.

Szomorú kilátások elé nézünk. Emberek nélküli ország - egy 1000 éves nemzet halála.

 Folytatódik a bohóckodás Abszurdisztánban. Azt ugye senki sem veszi komolyan, hogy újabb hitelfelvétellel bármi megoldódhatna? Az csupán kitolja a következményeket későbbre, melyek így még súlyosabbak lesznek.

Tragikomédia ez a javából, holott mindenki tudná, mit kell tenni, valami rejtélyes oknál fogva kormányunk azonban mégsem teszi. Bár valljuk be őszintén, nem is olyan rejtélyes...saját fennmaradás versus az ország érdekei. A második még csak véletlenül sem merül fel. Hogy miket is kéne tenni? Kis józan paraszti ésszel kitalálható, fájdalom, hogy ezek az intézkedések elsősorban az MSZP szavazóbázisát érintenék. Vegyünk sorra pár dolgot:

- segélyezési rendszer (kifejteni sem kell, mindenkinek van elképzelése mennyien veszik ezt igénybe megélhetésiként)

- rokkantnyugdíjak (minimum a fele jogosulatlan, egy kis kenőpénzért kiadott papír csupán, nem valódi rokkantság)

- nyugdíjak (infláción felüli emelések a demográfiai viszonyok miatt sajnos amúgyis túlméretezett nyugdíjrétegnek, gyurcsember havi kifizetések)

- közszféra (egyértelműen túlméretezett, éljen a bürökrácia)

Aztán vannak olyan dolgok is, amihez a józan ész hiánya miatt nem nyúlnak hozzá. A két dolog pedig csak együtt vezethetne eredményességre. Nem elég csupán a jogosulatlanok juttatásainak megszüntetése, a közszférából való elbocsátások, ha egy másik ablaknál utánna más állami pénzekért állnak sorba munkanélküliként. Munkahelyeket kell teremteni, mindemellett növelni a GDP-t, ez pedig a gazdaság élénkítésével - adó-, és járulékok csökkentésével valósítható meg. Gondolkodjunk már egy kicsit, magas adóknál magas az adókerülés, alacsonyabb kulcsoknál ugyan kevesebbet, de többen fizetnének az államkasszába. Soha nem az a kereskedő jár jól, aki nagyon drágán ad el keveset, ráadásul ezáltal elveszti ügyfeleit is;, hanem az, amelyik olcsón ad el sokat, és mindezt hosszútávon teszi, ügyfelei megtartásával.

S a nagy kérdés, ha ezt mindenki tudja, mért nem történik semmi? Csak. Mert Böszmelandban ez nem sikkes. "4 évig nem csináltunk semmit, akkor miért épp most kezdjük el?"

 Dübörögnek az ajtón. Kimegyek, megnézem ki az. Csalódnom kell, nem a gazdaság, csak a postás hozott újabb számlát. Kissé meggyötört, a csekkre pillantva rezignáltan elmotyog egy mondatod: - Hát igen, sajnos ez már csak egyre több lesz. Megnyugtatom, hogy nincs itt semmi gond, a minap olvastam az International Herald Tribune-ben, hogy újraéledt a magyar puma, meg amúgyis mi vagyunk a legjobbak. Furán rámnéz, majd halkan távozik. Nem értem mi baja lehet, hiszen le van ott írva fehéren-feketén. Biztos nem olvas ilyen intellektuális lapokat, csak a szélsőjobb fasiszta fröcsögésből tájékozódik. Bár az is lehet, hogy az a nyomdahiba zavarta csak össze, amelyik nevezett kiadvány másik oldalán a magyar gazdaság gyászos helyzetét boncolgatja. 

No, mindegy is, nem érek rá ilyeneken sokat filozofálni, indulnom kell. Már vár a Józsi a sarki kocsmában, meg én is kezdek lassan kiszáradni. Józsi amúgy jó gyerek, régi barát. Azt sajnálom csak, hogy megfertőzték ezek az ordas orbánista eszmék, de nem ő tehet róla - nem lehet a mi korunkban már mindenki olyan szellemileg friss, mint jómagam. Most is elképesztő baromságokat hord össze szegény - pont arról a cikkről ontja a neofasiszta retorikát, melyről az imént beszéltem a postásnak. Elítéli azt, hogy míg az ország a csőd szélén áll, addig a Gyurcsányék ilyen hazugságokra költik az ő befizetett adóját, s pont egy olyan számban, amiben a valós helyzetről is értekeznek, így tényleg nevetségessé téve az országot. Próbálom felvilágosítani, hogy az nyomdahiba, de szegény sajnos már menthetetlen, az agymosás megtette a hatását. Ott van pedig leírva, hogy közel állunk az euróhoz, hogy monumentális - vagy milyen -, reformok tömegét vezettük be, és virágzik Magyarország. Elég lenne ha kinézne az ablakon, láthatná a szemközti parkban a sok virágot, az meggyőzné; de ő látványosan nem néz oda, mintha csak azért sem akarná elfogadni az igazságot.

Bolond világban élünk. Az emberek már nem bíznak a kormányban, mert holmi zsebdiktátorok folyamatosan hazudoznak. De én átlátok a szitán, engem nem lehet megingatni. Én a szocialistákra szavazok, mert ők akarnak jót a népnek, nem pedig a fasiszták. Ezt teszem már több, mint 50 éve, s még mindig nem omlott össze Magyarország - hát kell ennél több bizonyíték?

Az ember tényleg nem igazán tudja eldönteni, hogy nagyvezérünk most valójában inkompetens, magasívben szarik mindenre, vagy direkt folytatja országromboló tevékenységét. Egyik sem túlságosan szívderítő lehetőség. Mivel mostanág érdekes dolgokat olvastam róla - úgyfest az évek valahogyan kezdik jótékony homállyal ellepni személyét -, így gondoltam kicsit felfrissíteném az emlékezeteket. Még csak nem is saját forrásból, a magyar wikiről beollózva álljon itt fő tevékenysége országunk vezetőjeként (az angol wikin még érdekesebb felvetések olvashatóak a Gazprommal kapcsolatban):

• Politikai ellenfelei kétségbe vonják meggazdagodásának törvényességét (2002-ben az ötvenedik helyen szerepelt a Magyar Hírlap a 100 leggazdagabb magyart felsoroló listáján.). Első és második hivatali ideje alatt is több eljárást indítottak üzleti ügyeinek kivizsgálására. 2006 elején az ügyészség megalapozottnak látta, az okirathamisítás bűncselekményének gyanúját egyik cégével kapcsolatban, ám a bűncselekmény elévülése miatt az eljárást lezárták. A bűncselekmény elkövetését Gyurcsány tagadta, közvetetten mégis elismerte, amikor több nyilatkozatában a cselekmény súlyát kisebbítve "jogi pontatlanságok"-nak nevezte azt.
• 2001-ben az MSZP megszavazta az Orbán-kormány javaslatát a „magyarigazolvány”, bevezetésére, utána azonban a választási kampányban a „23 millió román munkavállaló” gazdasági veszélyét hozta fel, melyet politikai ellenlábasai riogatásnak neveztek. Amint Debreczeni József róla írt, Új miniszterelnök című életrajza szerint ez a kampányfogás Gyurcsány ötlete volt.
• 2004-ben így nyilatkozott: „Akinek egy szobája van, az kettőt, akinek kettő van, az hármat, akinek három, az meg családi házat. Akinek öreg, öregecskedő felesége van, az fiatalabbat érdemelne.” A feleségek lecserélése ellen többen tiltakoztak.

• A kettős állampolgárság bevezetését akarók táborában még népszerűtlenebbé vált, amikor a 2004. december 5-i népszavazás előtt a „nem” mellett kampányolva 800 000 határon túli magyar áttelepülésének veszélyével riogatott. E miatt népszerűsége a határon túli magyarság közt is mélyre süllyedt; több helyen tiltakoztak ellene.
• Egy pártrendezvényen elmondott viccben terroristának nevezte a szaúd-arábiai labdarúgó-válogatott tagjait. A kijelentés kisebb diplomácia feszültséget keltett a két ország között.Gyurcsány később bocsánatot kért a szerencsétlen tréfa miatt.
• Az Új miniszterelnök című életrajzából az is kiderült (az írónak, Debreczeni Józsefnek ezt dokumentummal igazolta), hogy Medgyessy kampányának irányítójaként köztisztviselők megvásárlását javasolta.
• 2006. február 25-én Veszprémben Gyurcsány az ellene irányuló politikai támadások kapcsán a következő kijelentést tette: "És ha az embert megbántják, és ha az embert megsértik, és hogyha az emberre rágalmakat szórnak, akkor az ember megrázza magát és megy tovább, és nem veszi föl a kesztyűt. És ha valakik kóbor kutyákat kergetnek ki az utcára, erre a válasz nem az, hogy mi pedig veszett rókákat. A válasz az, hogy a kóbor kutyákat befogjuk és telepre visszük, a városokat, országunkat megvédjük" . A kijelentést később Gyurcsány nem volt hajlandó értelmezni. A mondat és Gyurcsány azon kijelentése, hogy "a gondolatmenet magáért beszél", többeket aggodalommal töltött el, mivel abban a huszadik századi nemzetiszocialista és kommunistadiktatúráinak politikai szemléletét vélték visszaköszönni, amikor egyes csoportokat véleményük alapján megsemmisítő vagy munkatáborokba zártak.
• 2006. szeptember 17-én nyilvánosságra került a május 26-án a balatonőszödi MSZP frakcióülésen elmondott beszédének hangfelvétele, amelyben a nehéz lépések szükségességét indokolva elismerte többek között kormánya első másfél évének időhúzó politikáját, a népszerűtlen intézkedések és a reformok elodázását. A szöveg tartalma és – utólag a miniszterelnök által túlzónak és „szenvedélyesnek” minősített – („végighazudtuk az utolsó másfél-két évet”), helyenként trágár szóhasználata széles körben negatív visszhangot váltott ki és tömeges tiltakozásokhoz és zavargásokhoz vezetett. 

És igen, bizony még itt is úgy áll, hogy elimerte. Pedig bizony nem ismert se be-, se el semmit sem, ő bizony lebukott. Magától nem jött volna elő a nyilvánosság elé ezzel. De most összegezve a fentieket, kivel is állunk szemben? Egy olyan emberrel, aki megrögzött hazudozó, akinek egyetlen célja a hatalom megtartása, bármi áron. Egy köztörvényes bünözővel, aki csak azért nem a börtönben ül, mert bűncselekményei már elévültek, az újabbakat meg még nem tárgyalják. Egy rasszistával, akinek minden arab terrorista, aki legszívesebben a nem kívánt elemeket lágerekbe záratná. Egy korrupciót szorgalmazó, határon túli magyarokat sárba tipró nőgyülölővel, kiket csak tárgyaknak tekint, melyeket amortizációjuk során érdemes jobbra cserélni - bár mindez magánéletére nem jellemző, hiszen tudjuk, hogy feleségét, a néhai Apró Antal unokáját még véletlenül sem anyagi megfontolásokból vette el.

Nahmost, mért körmöltem mindezt ide? - hisz erre mindenkinek emlékeznie kéne. A fentiekben vázolt okokon kívül van még egy nyomós érv. Sokan nem értik, mit oldhatna meg egy miniszterelnökcsere. Nos, az ország olyan helyzetben van, hogy nincs mese - pénz kell, hitel! S most őszintén, mindenki nézzen magába, egy hiteltelen embernek ki adna hitelt? Politikai nézetektől, neadjiten hitvallástól függetlenül, igazat kell adnunk Orbán Viktor ezen gondolatainak. Itt már nem is arról van szó, hogy milyen ember, hogy mit tett, és még miket tehet. Nem is arról, hogy hogyan vezet (avagy nem vezet) egy országot. Itt egész egyszerűen arról van szó, hogy vele nem megy tovább, nincsen kiút. 

Hiteltelen hülyéből nem lehet hiteles. Ő ezt az utat választotta, de a mi kárunkra. Innen visza már nem léphet, ha jó útra is térne, soha többé nem hazudna, már akkor sem hinné el senki egy szavát, sem itthon, sem külföldiában. Hazug emberből nem lesz sánta kutya.

Lassan már csak ez marad nekünk, ilyen világban élünk. Alkoholmentes sör, koffeinmentes kávé, ünneplőmentes ünnep. Érdekes volt nézni a tévében az üres utcákat, a kordonokat, a többezer rendőrt, akik vigyázták egy miniszterelnök magánünnepét.

Nos igen, a tévében, szigorúan othonról, mert kis hazánkban nemzeti ünnepekkor nem ajánlatos az utcákra menni. Meg úgy általában sem, és itt nem a neonáci terrorista fasiszta etc rendzavarók miatt kell félni, valljuk be őszintén nemigen vannak ilyenek. A rendőröktől annál inkább. Kérdés kinek a rendjét őrzik, bár a válasz adott. Talán jobb is így - inkább üres utcák, mint erőszakszervezeti mészárlás. Egyedül ők tűnhettek most frusztrálnak az elmaradt balhé és terepgyakorlat miatt, bár a végén csak sikerült jól bekeríteniük pár embert, s még egy petárdának, valamint vascsőnek kinéző távirányítású bombával - melynek távirányítóját a bomba mellett feledte; majd kiderült, hogy mégse, mivel mégis inkább időzítős volt a szerkezet - fenyegetőző olimpikont is. Nesze nektek, terrorista, tessék rettegni!

Néha felmerül bennem a kérdés, hogy ezt most komolyan gondolják-e, de úgy fest igen. Lehet a komolytalant is komolyan, egy hazugságot is addig mondani, míg igazság nem lesz belőle. De túl vagyunk rajta, egy újabb ünnnepen, melytől mindenki félhetett. Ki a rendbontások, ki azok elmaradása miatt. Ismét egy élménnyel lettünk gazdagabbak, avagy szegényebbek - az életünk mint olyan, egyre szürkébb, s nekünk egyre nagyobb az ingerküszöbünk. Lassan fel se figyelünk olyan dolgokra, melyeken régen felháborodtunk volna - mert minek?...úgy sem tehetünk semmit, inkább nem fárasztjunk magunkat. Beletörődő nép lettünk. Nincs értelme itt hangzatos jelszavaknak, mert velünk tényleg mindent meg lehet tenni - hiszen hagyjuk. Otthon ülünk, és ünneplünk. Ünnepeljük az üres utcákat, a félelmet, a tehetetlenséget, és ezt az egész Magyarországnak hívott bohózatot, melyen talán még mosolyognánk is, ha kívülről szemlélnénk, s nem benne élnénk.

Szabad ország a miénk, szabad otthonmaradni. Ha mégsem, szabad befogni a szánkat.