Az ember tényleg nem igazán tudja eldönteni, hogy nagyvezérünk most valójában inkompetens, magasívben szarik mindenre, vagy direkt folytatja országromboló tevékenységét. Egyik sem túlságosan szívderítő lehetőség. Mivel mostanág érdekes dolgokat olvastam róla - úgyfest az évek valahogyan kezdik jótékony homállyal ellepni személyét -, így gondoltam kicsit felfrissíteném az emlékezeteket. Még csak nem is saját forrásból, a magyar wikiről beollózva álljon itt fő tevékenysége országunk vezetőjeként (az angol wikin még érdekesebb felvetések olvashatóak a Gazprommal kapcsolatban):

• Politikai ellenfelei kétségbe vonják meggazdagodásának törvényességét (2002-ben az ötvenedik helyen szerepelt a Magyar Hírlap a 100 leggazdagabb magyart felsoroló listáján.). Első és második hivatali ideje alatt is több eljárást indítottak üzleti ügyeinek kivizsgálására. 2006 elején az ügyészség megalapozottnak látta, az okirathamisítás bűncselekményének gyanúját egyik cégével kapcsolatban, ám a bűncselekmény elévülése miatt az eljárást lezárták. A bűncselekmény elkövetését Gyurcsány tagadta, közvetetten mégis elismerte, amikor több nyilatkozatában a cselekmény súlyát kisebbítve "jogi pontatlanságok"-nak nevezte azt.
• 2001-ben az MSZP megszavazta az Orbán-kormány javaslatát a „magyarigazolvány”, bevezetésére, utána azonban a választási kampányban a „23 millió román munkavállaló” gazdasági veszélyét hozta fel, melyet politikai ellenlábasai riogatásnak neveztek. Amint Debreczeni József róla írt, Új miniszterelnök című életrajza szerint ez a kampányfogás Gyurcsány ötlete volt.
• 2004-ben így nyilatkozott: „Akinek egy szobája van, az kettőt, akinek kettő van, az hármat, akinek három, az meg családi házat. Akinek öreg, öregecskedő felesége van, az fiatalabbat érdemelne.” A feleségek lecserélése ellen többen tiltakoztak.

• A kettős állampolgárság bevezetését akarók táborában még népszerűtlenebbé vált, amikor a 2004. december 5-i népszavazás előtt a „nem” mellett kampányolva 800 000 határon túli magyar áttelepülésének veszélyével riogatott. E miatt népszerűsége a határon túli magyarság közt is mélyre süllyedt; több helyen tiltakoztak ellene.
• Egy pártrendezvényen elmondott viccben terroristának nevezte a szaúd-arábiai labdarúgó-válogatott tagjait. A kijelentés kisebb diplomácia feszültséget keltett a két ország között.Gyurcsány később bocsánatot kért a szerencsétlen tréfa miatt.
• Az Új miniszterelnök című életrajzából az is kiderült (az írónak, Debreczeni Józsefnek ezt dokumentummal igazolta), hogy Medgyessy kampányának irányítójaként köztisztviselők megvásárlását javasolta.
• 2006. február 25-én Veszprémben Gyurcsány az ellene irányuló politikai támadások kapcsán a következő kijelentést tette: "És ha az embert megbántják, és ha az embert megsértik, és hogyha az emberre rágalmakat szórnak, akkor az ember megrázza magát és megy tovább, és nem veszi föl a kesztyűt. És ha valakik kóbor kutyákat kergetnek ki az utcára, erre a válasz nem az, hogy mi pedig veszett rókákat. A válasz az, hogy a kóbor kutyákat befogjuk és telepre visszük, a városokat, országunkat megvédjük" . A kijelentést később Gyurcsány nem volt hajlandó értelmezni. A mondat és Gyurcsány azon kijelentése, hogy "a gondolatmenet magáért beszél", többeket aggodalommal töltött el, mivel abban a huszadik századi nemzetiszocialista és kommunistadiktatúráinak politikai szemléletét vélték visszaköszönni, amikor egyes csoportokat véleményük alapján megsemmisítő vagy munkatáborokba zártak.
• 2006. szeptember 17-én nyilvánosságra került a május 26-án a balatonőszödi MSZP frakcióülésen elmondott beszédének hangfelvétele, amelyben a nehéz lépések szükségességét indokolva elismerte többek között kormánya első másfél évének időhúzó politikáját, a népszerűtlen intézkedések és a reformok elodázását. A szöveg tartalma és – utólag a miniszterelnök által túlzónak és „szenvedélyesnek” minősített – („végighazudtuk az utolsó másfél-két évet”), helyenként trágár szóhasználata széles körben negatív visszhangot váltott ki és tömeges tiltakozásokhoz és zavargásokhoz vezetett. 

És igen, bizony még itt is úgy áll, hogy elimerte. Pedig bizony nem ismert se be-, se el semmit sem, ő bizony lebukott. Magától nem jött volna elő a nyilvánosság elé ezzel. De most összegezve a fentieket, kivel is állunk szemben? Egy olyan emberrel, aki megrögzött hazudozó, akinek egyetlen célja a hatalom megtartása, bármi áron. Egy köztörvényes bünözővel, aki csak azért nem a börtönben ül, mert bűncselekményei már elévültek, az újabbakat meg még nem tárgyalják. Egy rasszistával, akinek minden arab terrorista, aki legszívesebben a nem kívánt elemeket lágerekbe záratná. Egy korrupciót szorgalmazó, határon túli magyarokat sárba tipró nőgyülölővel, kiket csak tárgyaknak tekint, melyeket amortizációjuk során érdemes jobbra cserélni - bár mindez magánéletére nem jellemző, hiszen tudjuk, hogy feleségét, a néhai Apró Antal unokáját még véletlenül sem anyagi megfontolásokból vette el.

Nahmost, mért körmöltem mindezt ide? - hisz erre mindenkinek emlékeznie kéne. A fentiekben vázolt okokon kívül van még egy nyomós érv. Sokan nem értik, mit oldhatna meg egy miniszterelnökcsere. Nos, az ország olyan helyzetben van, hogy nincs mese - pénz kell, hitel! S most őszintén, mindenki nézzen magába, egy hiteltelen embernek ki adna hitelt? Politikai nézetektől, neadjiten hitvallástól függetlenül, igazat kell adnunk Orbán Viktor ezen gondolatainak. Itt már nem is arról van szó, hogy milyen ember, hogy mit tett, és még miket tehet. Nem is arról, hogy hogyan vezet (avagy nem vezet) egy országot. Itt egész egyszerűen arról van szó, hogy vele nem megy tovább, nincsen kiút. 

Hiteltelen hülyéből nem lehet hiteles. Ő ezt az utat választotta, de a mi kárunkra. Innen visza már nem léphet, ha jó útra is térne, soha többé nem hazudna, már akkor sem hinné el senki egy szavát, sem itthon, sem külföldiában. Hazug emberből nem lesz sánta kutya.